Boldog�t� er�

Mikor m�g sz�v�nkben t�bb volt a szeretet,

jobban megbecs�lt�k a napokat, az �veket.

Nem hajszoltuk a p�nzt, nem is v�gytunk nagyra,

csak mindig annyit k�rt�nk, hogy v�z �s �tel

jusson az asztalra.

Mikor m�g jobban becs�lt�k, �s tisztelt�k egym�st,

emberibb volt k�r�l�tt�nk ez a nagyvil�g,

hiszen �radtak lelkeinkb�l a tanult sz�p mes�k,

melyek neh�z sors� �let�nket megk�nny�tett�k,

s egyben megsz�p�tett�k.

Mikor m�g a szeg�nys�g nem volt b�n, sem v�ts�g,

az emberek egym�s baj�t jobban meg�rtett�k,

�s �nzetlen�l seg�tett�k azokat a r�szorultakat,

kik valamilyen okn�l fogva bajba jutottak.

Akkor m�g �n is hittem, s vallottam, �gy �rdemes �lni,

hogy sz�v�nk szeretet�t b�s�ggel kell m�rni,

mert min�l t�bbsz�r adjuk oda szeretet�nk m�snak,

ann�l jobban �rezhetj�k boldog�t� erej�t az emberi j�s�gnak.

J� volna m�g

Elsz�lltak az �vek, elf�radtam �n is.

Nem �rzem m�r ifj�s�gom kamasz melegs�git,

sem azt a nagy t�zet mely belelobogta,

�lni akar�som a mindennapokba.

J� volna m�g kicsit fiatalnak lenni,

s a vil�g �sszes k�nny�t bilincsbe sz�gelni,

hogy a szomor� szemek f�tyolpillant�sa,

der�t ragyogjon az emberek arc�ra.

J� volna m�g kicsit �jra hazamenni,

erd�n, mez�n �tszaladni, kisgyermeknek lenni.

Any�m fakult k�t�ny�be megtal�lni azt

amit elveszett kincsk�nt porba hantoltak.

J� volna m�g utolj�ra szerelemt�l �gve,

pillang�k�nt sz�llni a felh�k tetej�be,

s onnan csod�lni minden-minden sz�pet

mit aj�nd�kul adott ez a gyorsan fut� �let.

Var�zs-alkonyom

Csak n�zd sz�ps�g�t az esti alkonynak,
melyben a sz�nek kavalk�dja napr�l napra m�s
s megl�tod, hogy fest a term�szet �arany felh�ket
�s hogy kergeti vad szel�vel s�t�t t�nus�t

N�ha el�g egy esetlen t�rtsz�rny� pillanat,
mibe beleolvad egy ilyen �lomszer� var�zs
s m�r nem is f�j annyira ez az ezerarc� �let,
mibe v�gtelennek t�nik a l�t-szomorkod�s

Valahol mindig tal�lunk n�h�ny sz�k�tt percet,
ami h�s�ggel vigy�zza a sz�nek ritmus�t,
csak a dalt kell megtal�lni s azt a hozz� ill� kott�t,
mi sz�v�nkbe harsogja az �let-muzsik�t

Sz�vmuzsika

Halk csendben hallgasd
a sz�vmuzsik�t,
ne t�rje zaj az �rz�s dal�t,
s �gy �leld k�rbe a hangjegyeket,
mintha dalban �rn�k az �letedet,
mert a sz�vek muzsik�ja,
a legszebb v�gyzene,
att�l mindig k�nnyel telik meg
az emberek
szeme

L�tt�l m�r...

L�tt�l m�r cseppnyi mad�rlelket
s�rni, ha elveszti szabads�g�t, mert
sz�rny�t leszak�tj�k? Vagy �jjeli
lepk�t, ahogy kergeti �lm�t a hajnallal
k�zdve, s reggelre semmiv� lesz?
 
L�tt�l m�r szabadon k�sz�l� �zet,
ki szel�den l�pdelte a f�ldet, habzsolva
a z�ldet,de a r�hull� hurok nyak�t s�rtette,
el nem engedte, s f�ldre teperte?
 
L�tt�l m�r embert �szint�n szeretve,
szerelmet feledni mag�nyban merengve?
Sz�tt�rt �lmait a felsz�nen keresve, tekintet�t
a m�ltra szegezve, megt�rve �llni a semmibe?
 
Ha l�tt�l, tudod mi az �let. Ebb�l csak pillanatnyi
k�p lesz mi eml�k marad Neked �s visszas�rsz
minden boldog �vet mi elm�lt, s mi j�n m�g,
akkor is ha sz�p lesz, akkor is, ha f�j m�g.

Mondd

Mondd �tok vagy �ld�s tudni, hogy ennyire szeretlek?
S megbocs�that�-e, ha lelked gy�ngykagyl�ba z�rom?
B�nnek vallod-e ha az �rz�sek titkait sosem pal�stolom
�s a lobban� szenved�lyt csak k�t szemedben l�tom?

Mondd, oly tiszt�n sz�l- e m�g lelk�nkben a dallam,
Mely annyi �jen �t sz�vhez sz�l� l�gy muzsik�t j�tszott
S melyben a kimondott sz�p szavak, mint apr� m�csesek,
A szerelem �ltet� erej�t�l kaptak �r�kt�z� l�ngot.

Mondd szeretsz-e �gy akkor is, mikor gondolatban �lelsz
�s nem �rinthet k�t kezem a megvetetlen �gyon,
Mert helyettem csak az �szi sz�l sim�tja r�vedez� arcod,
Ahogy elm�l�zva ringatsz egy k�nnyes vallom�son.

Erotikus �jszaka

 Z�rd kulcsra az ajt�t! Ne k�rdezz most semmit!
Tart�zkod� mozdulatban �llj meg n�h�ny percig.
S ut�na hat�rozott l�p�sekkel gyere k�zelembe,
�rints olyan d�hvel, mintha testem pr�da lenne.

Ne engedj, ha f�jna is csak szor�ts egyre jobban!
S�hajtoz� hangom m�r �n magam sem halljam.
S ha felgyorsul a sz�vdobban�s l�zadoz�n cs�kolj,
Mint kop�r szigeten, mikor �hs�gnyomor tombol!

�lelj felgerjed� vihar nyom�n a f�ldillat� sz�llel.
Mely szenved�ly�rt d�h�ng, ha k�zeleg az �jjel.
Szeress vulk�nt�zzel, mi l�ngcs�v�t vet k�nnyen,
vagy vill�m erej�vel, mely magas �gben d�rren.

Adj magadb�l mindent nekem az utols� er�dig,
Sz�lljon az a t�zes var�zs a f�nyben b�jt felh�kig,
V�lj velem majd eggy�, csak egyetlen egy percre,
Hogy �rezzem, nincs m�s ember, aki �gy szeretne.

�ld�s az a nap

 �ld�s az a nap, mikor k�t karodban ringatsz
S bronzhajamat simogatja f�rad� kezed.
�ld�s mikor hozz�db�jva megremeg a testem,
�s l�ngra lobban sz�vem, mert annyira szeret.
Szememben a szemed f�nye, j�v� napot form�l,
Ez�st v�gtelenben rejti az id� perceket,
Hogy minden �t�lt cs�kban mire ajkam v�gyik,
Maradand� holnap legyen a forr� lehelet.
�ld�s az a boldog nap, mely elhozott hozz�m,
�ld�s lett az �letem, mi�ta hozz�d tartozom,
T�led csillant sz�p j�v�t a s�t�tsz�rny� �jjel,
Melyben f�nykrist�lyk�nt �n is beleolvadom...

Hi�nyzol

 Nem tal�lom helyem, mikor nem vagy velem.
M�sabb lesz a vil�g, ha elengeded kezem.

Ilyenkor
M�lyfekete b�nat�rnyak befedik a napot,
S ett�l szomor�bbak lesznek az �r�mteli napok.
De mikor �rzem, t�l lenn vagyok a m�lyben,
El�veszem fi�komb�l minden sz�p eml�kem.
R�n�zek egy k�pre, mely mosolyt kacsint fel�m,
Ett�l �jult akarattal felcsillan a rem�ny,
S hiszem, hogy holnap ism�t elj�ssz hozz�m,
Felragyog �jra a k�nnyet rejt� szemp�r,

Mert

Mert nekem te vagy a minden, a kezdet �s a v�gzet.

Cs�kjaidt�l feledem, hogy n�ha f�j az �let,
Hisz,
B�borsz�rny� �jeken r�lad �lmodozom,
T�ged �lel, t�ged akar minden gondolatom.
Hozz�d sz�ll az esti im�m csendes suttog�ssal.
�rted l�ktet �rz� sz�vem hars�ny dobban�ssal.
R�d sim�tom minden percben hozz�d hajl� v�gyam,
Neked rejtem t�zszerelmem egy forr� �jszak�ban.
Lobog� szenved�lyemnek m�r nem fakulhat f�nye,
Mert gy�jt�l�ngk�nt �rk�d�m sz�ved k�zep�be.

�szi el�gia

H�ny �szbe haltunk m�r bele
�s h�ny tavaszb�l nyert�nk �jabb �letet,
mennyi semmitmond� t�li napot f�lt�nk,
ami k�nny-hom�lyba s�rta a deres �veket

�s l�m m�gis itt vagyunk, mi halhatatlanok,
kik t�rve szenvednek, de sosem adj�k fel,
mert nek�nk minden perc eg�szbe font szakasz
�gyis, ha holt �lmaink s�rg�dr�k�n kel,

hisz mi egym�st�l tanultuk, menni-menni kell,
azon a t�rt-kavicsos �ton, mit l�bunk megszokott,
nem �llva meg ott sem, hol szabad a pihen�s,
akkor sem, ha cip�nk rongyosra kopott,

mert kinek h�ncsos k�rg� lelke id�-edzett lett,
azt nem gyeng�ti semmi el, mi hit�b�l szakadt,
hisz maga az ember-hit, oly f�ld�nt�li er�,
mit k�t kez�vel v�d meg az Isten-akarat

J�tszik velem az �let
 
�rnyak sziget�n �lek, ahol megt�rik a nap f�nye,
�s a hom�ly selyemburokk�nt tartja fogva,
beleolvadva a n�m�n izz� s�t�t hajnalokba.
Tal�n m�r soha nem lesz j� �letem sorsa.

K�r�l�ttem a v�gy csal�ka k�peket fest, mit�l
l�tem, sz�nes mad�rsz�rnyon sz�ll� k�pzelet lesz,
de kis�rti azt s�ros l�bnyoma s �n elveszek benne,
mint m�lt a tegnapba, nem v�rva a holnapra.

�gig �r� hegyek takarj�k a rem�nyt, �lmot,
mit �nem valaha el�rt, miben csak j�t l�tott,
s magasb�l tasz�tj�k a m�lybe, nem f�ltve, hogy
�zekre szakad, mert ki it�ltetett, �r�k vesztes marad.

J�tszik velem az �let, kegyetlen g�nyt �z,
j�gbez�rja �rz�seim, fagyos szele leh�t.
F�ktelen er�vel z�d�tja szertelen haragj�t,
s�t�t felh�kb�l ontja a vill�m hatalm�t.

Elcsitult v�gyakra sz� szenved�sb�l h�l�t,
megk�nozva b�lyeg�vel, mit az id� R�m r�tt.
Nincs benne sz�nalom, �tt�r minden g�tat,
led�ntve a betonfalat, nem kim�lve h�zat.

Mindig �r�k...

 
Eml�kszel, mikor
els� �des k�nunkat rejtett�k
a f�l�nk �lel�sbe,
s f�lig vetett ruh�nkon
v�gy illata lengett?
Ott �lltunk egym�s el�tt
p�re l�lekkel,
s mez�telen testtel,
mik�zben el�rvult sz�v�nk
�rzelemmel telt meg...
Szor�tott�l, szor�tottalak,
asszonyi cs�kom
r�gi t�zzel �gett,
s mikor �tkarolt�l, tudtam
semmi, de semmi
nem olthatja el,
ezt a l�vak�nt forrong�
t�z-l�ng melegs�get.
M�r nem h�lhet ki
e szenved�lyes �rz�s,
�rizd meg kett�nknek,
addig, am�g lehet,
mert egy�tt teljes
ez az elr�ppen� �let,
melynek igazi �rt�ke
simogat� kezed.

Ma este

Ma este pillang� leszek kedvesem
�s �sszegy�jt�m az �g b�borf�ny-por�t,
hogyha nem gy�ln�nak t�zszikr�k az �jben,
sz�rnyaimon l�sd a csillagragyog�st.

Ma este hozz�d sz�llok �szrev�tlen�l,
s k�rbet�ncollak egy villan�snyi percre,
hogy a pillek�nny� mozdulatok �let-sz�ps�ge
minden f�jdalmadat p�rn�d al� rejtse.

Ma este �n leszek a sz�, a mese �s a vers,
a felkacag� sz�p-�br�nd ajkad szeglet�n,
s az a sz�valakba f�z�tt sziv�rv�nyos k�nnycsepp,
mely ott �lmodik csod�t szemed k�k sz�n�n.

Te vagy a mindenem

Szavaidban tal�lom a r�tek vadvir�g�t,
k�nnyeid hullatnak r�m aranypermetet,
hangod az, mely utat nyit a mennyorsz�g fel�,
mikor k�t karod �lel�s�be n�m�n elveszek.
Sz�ved dallam�t�l dobban �br�ndoz� sz�vem,
mikor egy�tt cs�kol�zunk a ny�ri �g alatt,
s ha �sszekulcsolt kez�nkre enyhe szell�t f�j
a szemles�tve v�gyakoz� esti alkonyat.
Te vagy nekem az �bred� nap b�borsz�n� f�nye,
az esthom�lyban burkolt �lompillanat,
te vagy a sz�vszerelem legtiszt�bb �rz�se,
mikor ajkamra �lmodod a r�zsaszirmokat.
�gy szeretlek t�ged, mint a kisz�radt meder,
mely es�cseppb�l �leszt v�zkrist�lyokat,
hogy az arra j�r� napnak gy�m�ntot ragyogjon,
mikor v�ndor�tja sor�n mellette elhalad.
Csodaviz� forr�s vagy, ha mes�re szomjazom,
t�nd�rsz�rny� var�zs a b�dult �jszak�kon,
melyben szikr�z� l�ngf�nyed �tfonja a testem,
�s t�zvillant� t�nc�t�l ringat el az �lom.

Any�m

S�rok any�m, s�rdog�lok, mint a perg� �szi es�,
mely m�lyre sz�ntott arcomra
k�nnyk�nt r�csorog,
mert ma is ugyan�gy f�j az a sz�vbev�j� tudat,
hogy nem vagy t�bb� nekem, b�rhogy l�zadok.
�gy elzokogn�m minden b�natom,
mi f�rad� napokon er�tlenn� tesz,
de l�tod �desany�m, meggy�ri az id�
�sz hajsz�llal teli f�radt fejemet.
Ma s�rodn�l �llok �s sz�tlan hallgatok,
csak gondolatban id�zem fel �gsz�n szemedet,
simogat� szavaid, melyek bearanyozt�k
a kisl�ny �s feln�ttkori boldog �letet.
Elsz�llnak a h�napok, s majd elsz�llnak az �vek
de mosolyg� von�said �l�nk sz�nben l�tom,
s azt a kopott� v�lt barna p�tty�s kend�t is,
melyre r�cs�koltam n�ha minden s�hajt�som.
Most r�zs�t hoztam neked, dr�ga �desany�m,
egyszer�en feh�r, halv�ny �szir�zs�t,
mely �gy illatozik fejf�d �rny�k�ban,
mintha kertedb�l hajolna
a sziromv�g� hajt�s...
Hideg az �j �desany�m, d�rbe fagy a k�nnyem,
l�bam alatt fekete f�ld m�ll� r�gei,
melyek �gy karcolj�k a rideg m�rv�nyszobrot,
mint a mellette sz�tsz�rt kavicsok
t�rmel�kei.
Lassan elk�sz�n�k, de oly neh�z a l�ptem,
valami visszah�z a s�rhalmod fel�,
tal�n egy hull� szirom, mit felkapva dob�l
a jeges pillant�s� t�li �ji sz�l.
�sszefacsarodott bennem a sz�v, ez a puh�ny,
darabokra hullt minden �lmod�s,
mert nem sim�thatom arc�t annak,
ki �r�kre itt hagyta f�ldi otthon�t.