GYAN�TLAN PERC

No de ilyet!… A k�v�h�zban
�rtam, dolgoztam cs�ndesen,
s egyszerre csak, ahogy levettem,
kigyulladt a szem�vegem:

felrobbant! T�n a cigarett�m
gy�jtotta meg, vagy a gyufa,
tudja a j� �g… �s hogy �gett!
hogy sistergett! hogy l�tte a

f�st�t mag�b�l!… Hamarabb, mint
ahogy elmondani tudom,
v�gigkanyargott a fut� l�ng
a fekete kaucsukon,

a g�rbe sz�ron, k�r�l-ette
a k�t �veges karik�t,
�s mire v�zbe haj�tottam,
m�r csak azt, ami �pp ki�llt,

csak azt menthettem meg: a t�bbi
ellobbant, ak�rcsak a f�ny,
s a k�t lencse mint k�t �vegp�nz
fek�dt a poh�r fenek�n.

Egy pillanat… Hogy a keservit!…
Felugrottam, s kicsit but�n
�s csod�lkozva n�zel�dtem
az elt�nt szem�veg ut�n:

mi t�rt�nt itt tulajdonk�ppen?
�lmodtam az eg�sz t�zet?
De �pp a l�t�som, a mank�,
szemem mank�ja, az veszett,

az veszett el: egy-k�t arasz csak,
azt�n m�r hom�ly a vil�g:
pinc�rek szaladtak fel�m �s
�n, mint valami k�d�n �t,

�gy mozogtam, oly t�tov�n �s
bizonytalan, vagy mint akit
lefegyvereztek: �reztem, hogy
az �let r�mzsugorodik…

S m�st is �reztem, azt, hogy �me
egy mozdulat hogy t�rbe ejt,
hogy gyan�tlan sorsunk el� mily
bolond csapd�kat nyit a perc,

hogy v�ratlan er�k, kalandok,
titkok lesnek r�nk minden�tt,
�reztem az aut�t, amely m�r
megvan �s egyszer majd el�t,

a cs�ndet, amelyb�l hal�los
goly� s�v�t ki, az id�t,
a kan�cot, mely l�thatatlan
�g a k�zelg� v�sz el�tt:

ezt �reztem… S bossz�san mentem
�t a szomsz�d �zletbe… Ott
�j keretet a k�t �vegp�nz
s a szemem �j mank�t kapott –

�s most megint az asztalomn�l
�l�k, t�prengve cs�ndesen,
hogy egy nyomorult perc mikor
robbantja fel az �letem.

TAVASZ EL�

D�rd�it m�r r�zza valahol a nap.
Hallod az arany fanf�rokat?
Itt az �nnepe a ragyog�snak,
a f�nyben szinte kigyulnak a h�zak:

kigy�lok �n is a f�ny el�tt
s ahogy a z�ld�l� mez�k
visszaverik �s �ld�zik
a t�l feh�r seregeit,

�gy �bredek a magam erej�re,
�gy t�lt be a m�rcius melege, v�re,
�gy j�rom a v�rost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

�h, harson�s f�ny, gy�zelem!
Rug�kon t�ncol az utca velem:
sz�llok: sug�rkezek emelnek
f�l�be h�zaknak, hegyeknek:

sz�llok, f�l, �ri�s, torony,
s az �gbe sz�tharangozom:
Er�, megv�lt�s, rem�ny �s vigasz,
j�vel, szentl�lek uristen, tavasz!

HOLDFOGYATKOZ�S

Ny�r�ji t�. Jegeny�k, �lmod�k.
Sug�rsoksz�g�n k�rben r�ng a p�k.
�reg ez�stben �reg topoly�k.
�nnep�ly ma a megb�v�lt vil�g
s nagy n�maj�t�k: �jf�l s egy k�z�tt
�rnyk�punk hegye lassan �ts�p�rt
az �gi G�mb�n, s �gy �zent fel�m,
hogy van a F�ld�n t�l is esem�ny.
De, l�m, a csillag �jra gy�l s tov�bb
hinti az �rbe halk �lompor�t.
B�r meg se moccan, rohan minden �t.
K�szik r�lunk is a fekete k�p.
B�csuz�t g�gy�g a f�lem�le.
�lomm� zsongul a t�cs�kzene.
Majd a legpuh�bb lepke is el�l,
a Hold a szomsz�d kertbe menek�l
s ott j�tszik tov�bb, ez�stcs�nd� f�ny,
a p�k soksz�g� t�nd�rlemez�n.

EGY VOLT A VIL�G

Sz�p volt, isten volt, Egy Volt a Vil�g.
T�l, tavasz, ny�r, �sz: meghitt tarkas�g.
�gen �s f�ld�n mosolygott a rend.
A nap hajnalban mindig megjelent,
mennyei munk�s, h�s, nagyrabecs�lt,
bar�t, aki velem kelt �s fek�dt,
�s f�t�tt nekem �s vil�gitott.
F�k k�zt a kert sz�z t�z-szeme nyitott;
�s es� j�tt �s elverte a port,
s �jjel szel�den cs�szk�d�tt a hold.
S mindezt nekem tett�k, szem�lyesen,
�s �rdekes volt l�tni, hogy milyen
�gyes az ember. �n is az leszek?
M�rt ne? (Hacsak a farkas meg nem esz!)
Borzong� percek s naphossz� �r�m:
a tengert�l m�g nem v�ltam k�l�n,
nem voltam sziget... Im�k �s csod�k:
sz�p volt, isten volt, Egy Volt a Vil�g.

Nyitnik�k
(1933)

Alszik a h�ban
a hegy, a v�lgy;
hallgat az erd�,
hallgat a f�ld.

Mikor legut�bb
j�rtam itt,
ny�r nyitogatta
pipacsait,

a ny�r nyitogatta,
temette az �sz;
�s volt, aki vesztett,
�s nincs, aki gy�z.

Lombnak, vir�gnak
nyoma sehol,
fekete csontv�z
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a d�sz�k is,
az a t�r�keny
t�nd�ri d�sz,

mit r�juk aggat
�jszaka
feh�r kez�vel
a zuzmara. Alszik a h�ban
a hegy, a v�lgy,
hallgat az erd�,
hallgat a f�ld.

Egyszerre m�gis
rezzen a t�j:
h�rmat f�ty�l
egy kis mad�r.

H�romszor h�rmat
l�ktet a dala,
v�gan, szapor�n, mint
�les fuvola.

Az a fuvol�s
a Nyitnik�k!
M�r kezdi is �jra
az �nek�t:

k�k f�ttyre mindig
'kvart' lefel�:
nem sok, de �r�lni
ez is el�g.

Nyitni k�k, f�ty�li,
nyitni k�k,
sz�vnek �s tavasznak
ny�lni k�k Nyitni, de - nyitni, de -
nyitni k�k!
F�ty�l�m �n is
�nek�t.

Nyitni k�k, f�ty�li,
nyitni k�k,
a telet b�rni
illen�k!

B�rni �s b�zni
illen�k!
F�ty�l �s elsz�ll
a Nyitnik�k.

Nyitni k�k! - f�ty�l�k
ut�na
s n�zek az elt�n�
mad�rra.

Nyitni k�k, f�ty�l�m,
nyitni k�k,
hinni �s b�zni
kellen�k,

mint az a f�z�
kis mad�r,
aki s�rja, de b�rja,
ami f�j, akinek tele rosszabb,
mint az eny�m,
�s aki m�gis
csupa rem�ny.

Nyitni k�k, indulok,
nyitni k�k,
fog az �n sz�vem is
nyitni m�g.

Nyitni k�k! �bred
a hegy, a v�lgy,
tudom, mire gondol
a n�ma f�ld.

� volt a sz�ja,
a Nyitnik�k,
elmondta a holnap
�zenet�t:

a hitet, a v�gyat
f�ty�lte sz�t,
kinyitotta a f�ld
�r�k sziv�t:

f�tty-f�tty-f�tty, nyitni k�k,
nyitni k�k -
Nyisd ki, te, versem,
az emberek�t!