CSOD�K CSOD�JA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a f�sz�lak milyen boldogok:
�jj�sz�letnek, �s a bogarak,
azok is mindig �jra zsonganak,
a mad�rdal is mindig ugyanaz,
�jj�teremti �ket a tavasz.

A t�l nekik csak �lom, semmi m�s,
minden tavasz csod�s meg�jhod�s,
a fajta �l, s �r�kre megmarad,
a f�ld �rzi az �letmagvakat,
s a nap kikelti, minden �jra �l:
f�, fa, vir�g, bog�r �s falev�l.

Ha b�lcsebb lenn�k, mint milyen vagyok,
inn�m a f�nyt, ameddig r�mragyog,
a nap fel� ford�tn�m arcomat,
s feledn�m minden b�mat, harcomat,
�ln�m id�met, am�g �lhetem,
hiszen csup�n egy perc az �letem.

Az, ami volt, m�r elm�lt, m�r nem �l,
hol volt, hol nem volt, elvitte a sz�l,
s a holnapom? Azt meg kell �rni m�g,
csillag m�csem ki tudja meddig �g?!
de most, de most e t�nd�kl� sug�r
m�g r�mragyog, s �lel az illat�r!

B�r volna r� szavam vagy hangjegyem,
hogy �reztessem, ahogy �rezem
ez illatot, e f�nyt, e nagy zen�t,
e tavaszi var�zslat ihlet�t,
mely mindig �j �s mindig ugyanaz:
csod�k csod�ja: l�tez�s… tavasz!

HOLT GYERMEK ANYJA

Anya, akinek holt gyermeke van,
A f�l test�vel maga is halott,
�s h�zza, vonja le, a f�ld fel�,
Mit �nj�b�l a f�ldnek �tadott.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak f�lszem�vel n�z a napba m�r,
A m�sik szeme t�l a Mindenen
Holt gyermeke t�vol nyom�ban j�r.

�gy j�r k�z�tt�nk, mint ki messze megy,
Vagy messze �tr�l �rkezett im�nt...
Mint idegen, ki otthont nem tal�l,
Ki valahol elhagyta f�l sz�v�t.

Csak f�l sz�ve verg�dik m�gis itt,
Aranykalitban sajg�, b�s mad�r,
M�g itt a f�ld�n �l� kedvese,
Tilos addig a m�sik �t, hat�r.

F�lk�zzel v�gzi sok-sok dolgait
S hi� visz�lyok f�l�tt �gy lebeg
Magasan, minden szennyt�l mentesen,
Mint akit m�r nem �rnek emberek.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak f�lig �l, leh�zza �t egy s�r
S mikor �l� fi�ra mosolyog,
Az egyik szeme akkor is csak s�r.

(1917.)

Lev�l helyett.

T�viratok...levelek...levelek...
Mily j�k is vagytok hozz�m emberek:
k�sz�nt� sorok, bar�ti szavak
rep�lnek fel�m,mint a madarak.

E sok lev�l mind a v�laszomra v�r,
�rok...�rok...de egyre t�bb mad�r dalol nekem,
� mily nagy jutalom
e megbecs�lt vir�gos alkonyom.

K�sz�n�m,h�t ezerszer k�sz�n�m,
hogy megosztj�tok v�lem �r�m�m:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily sz�rny� volt a m�lt!

Bar�taim,de megbocs�ssatok,
mind�t�knek felelni nem tudok
k�l�n k�l�n nagy munka lenne az,
e vers sz�vemb�l csordul �s igaz.

Hiszen tudj�tok ez a l�nyegem,
benne a h�l�m, forr� k�sz�netem
hozz�tok,vegy�tek n�v szerint...
f�radt sz�vem,most nyugalomra int.

M�g�ttem oly sok k�zd�s szenved�s,
�rzem r�m f�rne egy kis pihen�s...
megpr�b�lom....s k�ld�m e versemet
lev�l helyett: k�sz�net...k�sz�net!
 

Mintha �r�kig �ln�l..

�gy t�gy, mintha �r�kig �ln�l,
�gy folytasd minden dolgodat,
mintha m�r semmit�l se f�ln�l,
az elm�l�s se riogat...
Mert nem lehet f�l�rni �sszel,
hogy j�n a Perc!
s mindent bev�gzel...
megsz�nsz l�tezni,
nem leszel!
Mintha sose lett�l volna...
s ez lenne minden �l�k sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.

�gy t�gy, mintha �r�kig �ln�l!
Hinned is kell, hogy �gy igaz!
Meg�rik majd munk�d gy�m�lcse,
kertedb�l kipusztul a gaz...
Teremt� z�por hull a f�ldre,
jogod van f�nyre
�s �r�mre...

minden meg�rik, teljes�l
a f�ld�n �s a f�ld k�r�l...
Ember �s vil�gegyetem
egy v�ghetetlen �rtelem...

Mondom magamnak vigaszul,
mert �gek olthatatlanul...
s ha k�rded t�lem:
mi a v�gc�l?!
Folytasd, mintha �r�kig �ln�l!

1890-1981

V�rnai Zseni 
�szi dal
A ny�r szerelme forr� �s mer�sz,
de �desebb az �szi naps�t�s,
a cs�kja m�r nem �get,mint a l�ng
csak simogat,mint egykor j� any�nk,
sz�v�nkre k�nny�,enyhe f�nye hull...
�s mindennap kor�bban alkonyul,
kor�bban alkonyul.

Az �sz szerelme,mint a k�sza sz�l,
hol l�gy zene,hol v�szes szenved�ly,
a f�ny, az �rny oly gyorsan v�ltoz�,
mint �let�nk,e hull�mz� foly�,
m�g k�k az �g,de m�r is el borul...
�s mindennap kor�bban alkonyul,
kor�bban alkonyul.

B�s k�nnyet ont a sz�rke �szi �g,
zordan borong a felh�s messzes�g,
egy csonka �gra csapzott varj� sz�ll,
mint Rembrandt r�zkarc, olyan most a t�j...
csak n�zem �s sz�vem elszorul:
jaj,minden nap kor�bban alkonyul...
kor�bban alkonyul...

VIR�GOS �G...

Vir�gos �g az az asszony �lete,

tavasszal k�nny� szirmokkal tele,

s mikor lehullnak r�la d�szei,

vir�g helyett gy�m�lcse terheli.

Term�se �rik, pirul, g�mb�ly�l,

pill�k �s m�hek zsongj�k �t k�r�l,

szell� ringatja, es� �nt�zi,

s a nap t�z�n csillognak k�nnyei.

Ha j�n az �sz, gy�m�lcs�t megszedik,

csupasz test�t vad es�k verdesik,

reszket, amikor t�p�zza a sz�l,

de nedvei forr�k, ak�r a v�r.

S mikor csillog� f�tylat sz� a h�,

s belepi �t e puha takar�,

m�r �jra sz�p, �s arr�l �lmodik,

hogy tavaszra t�nd�rr� v�ltozik.

S az lesz bel�le, t�nd�r csakugyan,

ezernyi sz�p, fesl� vir�ga van,

� benn�k �li �jra tavasz�t,

s ny�ron a nap deleje hatja �t.

�gy ringatja a v�ltoz� id�,

a mag, ha pattan, az is �jra �,

kik�l a f�ldb�l, h�zza �t a f�ny,

�jj�sz�li az �r�k telev�ny.

S ha teste m�r csak t�zre lenne j�,

olyan �reg, sz�raz �s korhad�...

ifj� f�kban tov�bb �l l�nyege...

gy�m�lcs�s �g az asszony �lete...

V�rnai Zseni

Szolg�lj sz�vem

Csak kis kitart�s! - biztatom magam,

m�g futni kell, m�g minden messze van.

Szolg�lj, sz�vem, m�g egy kicsit nekem,

jaj, meg ne �llj az �ton hirtelen,

sok a dolgunk m�g s nem mutathatom,

hogy a harcot m�r nem b�rom nagyon,

�s este, ha �gyamba roskadok,

�rzem, nagyon, nagyon f�radt vagyok.

Kicsit neh�z volt, j�l tudod, sz�vem, elkoptunk,

de ne sejtse senki sem, higgy�k csak azt:

az �ra j�l ketyeg, nem irgalmaznak �m az emberek,

csak hajtsd a v�rt, arcom piros legyen,

frissen induljak minden reggelen, csak �n tudom,

ha �gyba roskadok, est�re m�r milyen f�radt vagyok.

Szemem �rkos �s ajkam sz�glet�n

a k�t von�s m�r m�ly lett �s kem�ny,

sokat s�rtam; es� ut�n a f�ld

ilyen bar�zd�lt, csapzott, elgy�t�rt...

de ha mosolygok, mint ha nap kigy�l,

arcom hegy-v�lgye l�gyan kisimul, csak este,

ha �gyamba roskadok, �rzem

megint, nagyon f�radt vagyok.

Csak kis kitart�s, - kipp-kopp... pontosan,

holnap siker�l minden biztosan,

a f�l�ton, sz�vem, jaj meg ne �llj,

kipp-kopp... tov�bb is h�ven kalap�lj,

a hegynek f�l kicsit neh�z az �t,

sz�v kell hozz�, de aki odajut,

a csillagok k�zt csillagk�nt ragyog...

csak este, este oly f�radt vagyok.

Sose pihentem, nem volt r� jogom...

Most meg-meg�llok s felfoh�szkodom:

- � Istenem, kicsit m�g el ne hagyj!

szeg�ny sz�vem, te meg szaladj, szaladj...

Csak kis kitart�s, m�g egy h�s iram,

fussunk dalolva b�tran �s v�gan...

de este m�r a dal is csak dadog;

altassatok el engem, csillagok!

V�rnai Zseni