F�ra�k s�rja fel�    

Egyszer megtal�lnak.
Meg kell tal�ljanak.

Holdas �j lesz a sivatagon.
K�t karom, ujjaim
kimerednek a homokb�l -
Lebontj�k, �ss�k a f�venyt
�s megtal�lnak:
a sz�vemet is,
a kincsemet is,
a titkomat is.

Ny�jtott �nekkel, teveh�ton
�getnek velem
remeg� sug�r-sz�nyegen
F�ra�k �r�k s�rja fel�.

Olvad� j�gvir�g    

Valami nagy, el�rhetetlen szerelem
k�dlik a mez�k felett,
elny�jtott, f�j�, v�gtelen ki�lt�s
a boldogs�g ut�n.

Kicsi galambok kimer�szkednek
feh�rl� sz�rnyaikkal
a fesl� m�rciusba s l�buk el�
olvadt patakok cs�rgedeznek.

J�gvir�g, j�gvir�g, j�gvir�g,
sok megb�mult cigarettaf�st...
Jaj, be j� lenne m�r
egy kis felt�mad�s!

Mozdonyok dohognak,
gyors l�bak forognak,
�gb�l leny�l� hossz� karok
kavarj�k a tavasz �let�t.

Valaha el lehet-e �rni
a b�s el�rhetetlent?
Vagy elfojtott v�ggyal elf�gg�ny�zni
minden ablakot?

�bred�, fanyar boroszl�nok
s�mulnak a nagy sziklas�rra
s bent fekszik L�z�r n�m�n, hidegen.
Harmadnapos halott.

Z�g az �szi sz�l    

K�nnyelm�, bolondos fajta vagyunk.
De okt�berben nagyon f�l�nk.
S�padt az arcunk, f�tylas a szem�nk
s begy�jtjuk a lobog� nagy t�zet.

Gy�m�lcs�k helyett kis szob�nkban
a polcokra mes�ket rakunk,
duruzsol�, piros, �rett mes�ket:
feh�r id�kre kellenek.

Gondjainkkal megt�mj�k a k�lyh�t,
- hiszen annyi van, annyi van! -
r�vidke n�gy h�napig, �t h�napig
bizton eltartanak.

Vacogva megcs�koljuk egym�st.
Azt�n egy eg�sz lompos feny�-erd�t
h�zunk magunkra takar�nak:
T�li �lomra t�r�nk.

Hideg t�li est    

�let�nk hull� kar�csonyf�j�n
halkan repesnek a l�ngok.
F�l�tt�nk �s benn�nk h�mp�ly�g
a hideg�ram� cs�nd.

Mosson ki, vigyen mag�val
fodros h�t�n mindent, ami volt:
esd� v�rakoz�sok medd�s�g�t,
kulcsoltkez�, hasztalan im�kat.

H�p�rn�s nagy feny�k alatt
�lj�nk le a t�rp�k k�z�,
burkol�zzunk a hallgat�sba
s h�nyjuk le f�lig a szem�nket.

S m�g csillagok kezdenek pisl�kolni,
t�prengj�nk az elj�v� fel�l:
hogyan kellene megsz�lalni?
S mindent el�lr�l kezdeni?

Estharangok    

Biborban f�rdik m�r az �gnek alja.
M�mort�l reszket m�r az alkonyat,
A nap korongja b�gyadtan halad,
S egy sz�rke felh� lassan eltakarja.

A f� k�z�tt egy t�cs�k c�ripel,
�lmosan z�g a f�knak lombozatja
Zokog�somat senki meg nem hallja
�s panaszomra senki sem felel.
De most!... valami j�les� meleg

Sim�tja v�gig f�j� sz�vemet
Szempill�imat csendesen lez�rom...
Langy szell� hozza erd�n, r�ten �t
Az estharangok himnuszos dal�t
�s im�ds�gba halkul zokog�som.

1923. okt�ber 4.

J� �lom

Olyan j� hozz�d d�rg�l�dni
a szomor�s�gommal,
belesz�d�lni lelked meleg�be
s �desen szundik�lni.

Azt �lmodni tejfeh�ren,
hogy sose sz�lettem meg,
hogy vissza tudod adni
a cs�kjaimat.

Pattog a t�z �s els�lyed a h�z.
Cs�rg�s sz�nk�n �sszes�mulva,
pr�mes bund�kban futunk
a nagy feh�r havon.

Az �n dalom    

Az �n dalom a b�rci hegynek
Vid�man cs�rtet� patakja,
Mad�rka, mely a boldogs�g�t
Minden f�n, bokron eldalolja.

Az �n dalom az �szi lombok
Bor�s, sejtelmes suttog�sa,
Hull� levelek zizeg�se,
Holl�sz�rnyaknak csattog�sa.

Az �n dalom f�ldet megr�z�
D�rg�se a haragv� mennynek
Amelyre a z�g� visszhangok
Vad retteg�ssel jaj-t felelnek.

Az �n dalom egy halk im�ds�g,
- Rebegik l�zas, hal� ajkak, -
Egy-egy utols� kondul�sa
Sz�vemnek, e repedt harangnak.

1923. december 11.